A capoeira története
A capoeira története az 1500-as évekre nyúlik vissza. A Portugál és Spanyol hajósoknak köszönhetően új földrészt fedeztek fel. Dél-Amerika természeti és ásványi kincseinek kitermeléséhez és az új civilizáció felépítéséhez elsősorban Észak-Afrikából hurcoltak be rabszolgákat, hogy a kemény fizikai munkát elvégezzék.
Természetesen a rabszolgák magukkal vitték az új földrészre kultúrájukat, vallásukat, amit megtartottak és nemzedékről-nemzedékre továbbörökítettek. E kultúrának egyik ősi eleme a zene és a tánc volt. A rabszolgasors sok fizikai és lelki szenvedéssel járt, ezért a rabszolgaságból való szabadulás, a szabadság központi kérdéssé vált számukra. Mindig keresték a lehetőséget, hogyan szökhetnének meg a birtokról, amit szigorúan felügyeletek és a szökést kísérlőket kegyetlenül megbüntették
Mivel a harc gyakorlását tiltották, ezért a harci mozdulatokat tánc mögé rejtették. A fárasztó fizikai munka után a rabszolgák egy kör köré gyűltek össze, történeteket, napi eseményeket, tréfákat dalba foglalták, zenével kísérve énekelték el azt. A kör közepén két ember gyakorolta a harcot, hogy ha szökésre kerül a sor, alkalmazni tudja. Mivel kezük nagyrészt össze volt láncolva, ezért főleg rúgásokat, lábsöprési technikákat gyakoroltak, amihez kéz nem szükséges. A körön kívül figyelőket állítottak, akik figyelmeztették a többieket, ha felügyelő közeledett. Ekkor a zene ritmusa és az ének megváltozott. Ebből tudták a körben harcolók, hogy abba kell hagyniuk a harcot és táncra kell váltaniuk (ebből a táncból alakult ki a szamba).
Sok rabszolga a capoeira segítségével szökött meg és menekült az őserdőbe, ahol közösséget hozott létre. Az őserdő biztonságot nyújtott számukra, ahol a capoeirát mesteri szintre fejlesztették. Folyamatos rajtaütésekkel törtek borsot a katonák orra alá. Az egyik ilyen rajtaütés után a megmenekült katonák otthon a felettesüknek panaszolták mi történt: elkaptak minket a capoeirán (egy tisztás terület az őserdőben). Innen ered a capoeira szó.
A rabszolgaság közel négyszáz évig tartott. A felszabadított rabszolgák szabadságukkal nem tudtak mit kezdeni, peremre szorultak, senki nem akart nekik munkát adni, sokan a rablást, fosztogatást választották, bandákba verődve tartották rettegésben a városokat, falvakat. Akik ellenszegültek, kíméletlenül megtorolták. Természetesen az egyik legnagyobb fegyverük a capoeira volt. A bandák közti rivalizálás is gyakran előfordult. Sokszor úgy mértek halálos rúgást az ellenfélre, hogy pengét szorítottak a lábujjaik közé.
A brazil kormányzó az egész országban betiltotta a capoeirát. A rendőrség keményen lépett fel minden capoeirát gyakorló ellen, mindenkire börtönbüntetés várt, akit rajtakaptak.